Május 1.

Ma van a munka ünnepe, és nagyon sok helyen majális. Mi sem akartunk itthon maradni, ezért vettük a sátorfánkat, és elmentünk a Városligetbe (ami mellesleg a lehető legrosszabb ötlet volt). Parkolni is alig tudtunk, nem beszélve a nagy tömegről, ami leginkább Apát frusztrálta. Plusz még sörözni sem tudott, mert vezetett. Ennyi kellett neki, hogy ne érezze jól magát. Mi azért elvoltunk, mama, papa, Anya, Nonci, Lili és én. Lili még egy körhintára is felült, lángosoztunk, pereceztünk, söröztünk, sétáltunk sokat. Estem is egy nagyot. Aztán kinéztem magamnak egy lufit is, sárga nyuszit. Nagyon tetszett, csak Apa nem akarta elengedni teljesen a madzagot, nehogy elrepüljön. Hazahoztuk, kikötöttük, és már nem is érdekel. Most Apa és papa meccset nézni készülnek, nagyon izgulnak, Apa Németországban élő unokatestvérével is beszélt már, mert ő is Bayern-drukker, és mindig végigbeszélik a meccseket. Nonci és Lili itt alszanak ma. Lilivel homokozom éppen, úgyhogy sietek.
Csak gyorsan még annyit, hogy tegnap Csepelen voltunk, Apa egy másik unokatesója ballagott. Csak mama jött velünk, Apa melózott estig, aztán focizni mentek. Anya vezetett, hazafelé az idegösszeomlás szélén állt, olyan dugó volt. Este már ugrálni sem ment, teljesen lenullázta az energiakészletét.
És ami még új: csikis lettem a nyakamon nagyon, úgy be tudom húzni, hogy egy tűt sem lehetne oda dugni, és nagyon nevetek is közben. És eszem a homokot. Anya boldog.