Míra blogja

Tegnap Zétényéknél voltunk, aki már úgy megnőtt! Csak pilláztunk Anyával! Mindig elvettem a cumiját, rágcsáltam kicsit. Anya pipa volt. De nem bántottam.Zsófi főzött is, fincsi ananászos csirkemellet kukoricás rizzsel. Délután sétáltunk, elmentünk Zsófi egyik barátnőjéhez, akinek szintén van egy lánya. Hét hónapos, de már integet és mondja hozzá, hogy pápá. Döbbenet. Na, őt már bántottam kicsit, megdádáztam a kezét többször is. De nem sírt.
Tegnap Nesquik gabonagolyókat reggeliztem, kanállal természetesen. Már azt sem engedem Anyának, hogy hozzányúljon a kanalamhoz, teljesen önállósítottam magam. Persze nem mindig sikerül belevarázsolnom az ételt a számba. A golyókat is úgy ettem, hogy egyik kezemben a kanál, másikkal belenyúltam a tálkába, kivettem egy golyót, rátettem a kanálra, és úgy vittem a számba. Mert én már egyedül eszem KANÁLLAL:-)
Kaptam egy szép fehér ruhát blúzzal. Névnapi ajándék déditől.
Tegnap este nagy dolog történt! Elalváshoz készülődtünk, én a szokásos helyemen, az ősök közt. Anya úgy szokott átcsempészni a kiságyba, ha már alszom. Szóval, tegnap este összerugdostam Anyát, mire ő megelégelte, és átrakott a kiságyba, mondván, az az én helyem, ott kell aludnom. Leoltotta a villanyt, és én nem is sírtam, lefeküdtem, és elaludtam a kiságyban (reméljük, ez nem egyszeri alkalom- Anya).
A húsvéti ajándékomat azóta várjuk, egy bringa lett volna, tolókaros, és ami ezen van pluszban, egy lábtartó. Sajnos, nem rendelnek belőle, így tegnap elmentünk még egy csomó helyre bringát nézni. Nem sok helyen van már, és egyik sem lábtartós. Ami fontos lenne, mert beakad a lábam a pedálba. Úgyhogy ennek egyelőre lőttek, de azért még keressük.