Míra blogja

Új szavam: MEMO (Némó kutya). Ma egy koppal indítottam a napot, próbáltam belebújni a mama papucsába, ami csúszik. Elcsúsztam rajta és bevertem a fogacskámat a falba, ráadásul pont a sarkába. És vérzett. És Anya nagyon megijedt, de nem lett semmi baj. Pár percig csüngtem Anyán, fejemet a vállára hajtva cumiztam az ujjamat, majd mikor elkezdtem lóbálni a lábam, tudtuk, hogy nagyobb volt az ijedtség.
Reggel produkáltam magam a papának. Nagyon nevetett, és a mama is.
Amiben ismét okosodtam: ha valami már nem kell, pl. Anya mobilja, a poharam tele vízzel, szépen leteszem a földre, székre, stb. helyekre, és nem dobálom, nem ejtem le.
Tegnap is estem, én, a bátor. Nem hátrafelé tolattam le az ágyról, ahogy szoktam, hanem ülő helyzetből próbáltam leugrani. A kátvány magáért beszélt: egyszercsak eltűntem az ágy mellett. Ismét a fejem vertem be.
Műanyag pohárból ittam tegnap Györgyinél. És hogy mit? Pocsolyavizet. És ízlett.