Röviden és tömören

Nagy áttörés a szobatisztaság felé vezető úton: pisilek a bilibe, magamtól, ha nincs rajtam pelus, és a WC-be már egyszer a nagydolgot is elvégeztem.
Az oviba felvettek, decembertől mehetek.
Nyáron egy hetet a mamáéknál fogok tölteni.
A szám be nem áll folyamatosan:
1.Papával közöltem, hogy ne igyon több sört
2. Dédit elzavartam, mondván, neki ott a helye (ezért leszidtak)
3.Anyának ígértem valamit, ha abbahagyja a sírást (pedig nem is sírt)
4. A kutyákkal közöltem, hjogy menjenek ki, így is sokan vagyunk már a konyhában (mamától hallottam egyébként)
5. Anya agyon dicsért, mikor pisiltem a bilibe. Majd este, mikor fürödtem, Anya pisilt, és én megdicsértem őt: " Anya nagyon ügyes vagy"

Gyerekszáj Míra módjára

Egyik reggel ülünk a konyhában, ő még fáradt, és nagyon édes volt, ahogy ébredezett. Én elkezdtem nevetni, mire ő:
- Anya, ne nevess!
Mivel én még mindig nevettem, mondja Míra:
- Anya, megint ne nevess!!

A szomszéd volt épp nálunk, Míra pedig próbált kijutni a teraszra, az ajtót nyitogatta. Mondtam neki, hogy ne menjen ki. Erre ő odajön, rám mutat a mutatóujjával, és mondja:
- Nem szólsz többet!
Majd visszaindult az ajtóhoz, én pedig megkérdeztem tőle, hogy mit mondott. Nem akartam hinni a fülemnek. Visszajön, újra rám mutat, és mondja:
- Nem szólsz többet, irgumburgum!

Anyósom a jó idő eljöttével magyarázta neki, hogy már nem kell a télikabát. Ugyanis nagyon ragaszkodott hozzá. Mindezt Míra így rakta össze:
„Jön a tavasz, elviszi a kabátomat, kicsit játszik vele, aztán visszahozza.”

Kedvenc mondása a sírások (hisztik) után: Megnyugodtam.

Egyik reggel anyósom készítette a kávéját, amit mindig a leányzó kever meg. De pont indultunk a bölcsibe, felmentünk öltözni, és mondtuk neki, hogy majd ha felöltözött, megkeverheti. Lejöttünk, anyósom már túl volt a kávén, de mondta neki, hogy hagyott egy kicsit a csésze alján. Erre ő:
- Nem gondoltam volna, mama.
És végül egy hétvégi ráadás: próbálkozunk a bilizéssel (kétszer már sikerült belepisilni). Nem volt rajta pelenka, és bepisilt. Odajön, szól, hogy bepisilt. Leveszem róla a nadrágot, ő pedig tolja le a bugyiját. ekkor vette észre, hogy kaki is van. Mivel nagyon nem bírja a szagát, és rendszeresen öklendezik, ha megérzi, most sem volt másképp. A pisitócsa mellé kipottyantotta a kakit a bugyiból, majd végül mellé is hányt. Takarítottam…

Beiratkoztunk az óvodába is, januártól mehet, ha addig szobatiszta lesz.
Húsvétra pedig anyuék meglepték egy nyuszival. Ő most az új kedvenc.
Teszünk fel képeket is, mert az utolsó kép óta nagyon sokat változtam már.

Mama ma reggel leszívta az orromat, és én közöltem vele: „Nagyon dühös vagyok”
Az egyik új szóösszetételem, melyet előszeretettel használok: „nem bizony”
Amúgy megint beteg vagyok, a héten már nem is megyek bölcsibe. Biztos hiányolni fogják a kommenteimet, mert mindenhez van hozzáfűznivalóm. Ma reggel elsoroltam, hogy kiket szeretek nagyon: Zoli keresztapa, Anya, Apa, mama, papa.
Ha reggel kicsit melegre sikerült a teám, és én kértem Anyát, hogy tegye még be a mikroba kicsit. Mert a mikro szerintem hűteni is tud… nem?
Amúgy már egyedül alszom el, bár, a világítás mindig bekapcsolva van, nem szeretem a sötétet.
Ma reggel száraz volt a pelus, rá is ültünk a bilire, de pisi nem volt még. Majd később, ezzel még várunk.

Ma már bölcsiben vagyok, múlt héten keddig voltam csak, mert kötőhártyagyulladásom volt. Az szépen elmúlt, aztán hétvégére csalánkiütéseim lettek. Apa adott kalciumot, így szépen elmúltak, majd előjöttek máshol. Aztán azok is elmúltak. Talán csak valami allergia, vagy Anya új öblítője lehet az oka. Mamával voltam otthon, mert ő is beteg volt. Szombaton Lilivel rosszalkodtam, kikészítettük a szülőket. Nem hagyjuk egymást békén soha.
Anya egyik reggel keverte a kakaómat, és ahogy elengedte a kanalat a pohárban, az még pörgött kicsit. Mire én: „Elszédült a kanál.” A másik duma: eldőlt majdnem az állólámpa, de Anya megfogta. Én: „Elesett a lámpa.”
Mikor Anya hazajön esténként, mondom neki, mit csináljon: „Kabátot levenni azonnal, papucsot felvenni azonnal.”
Úgyhogy nagy dumás vagyok ám. Kedvencem az egyszervolt.hu-n a Mekk mester, és Pityke őrmester. Fel tudom sorolni a hét napjait is, azt is tudom, hogy papa és Zoli pénteken jönnek haza, én hétfőtől járok bölcsibe, és papáék vasárnap mennek vissza Ausztriába. A labdámat mindig ledobom az alsó szintre, hogy lemehessek a lépcsőn. A bilivel nagyon nem vagyok kibékülve, pedig Anya már mondta, hogy nem mehetek oviba, ha még pelusom lesz akkor is. A fürdés előtt ugyan ülök egy kis ideig a bilin, aztán ahogy a kádba kerülök, odapisilek.
Anya bogara és édese is én vagyok, no és a bogara is, mást nem fogadok el. Apának pedig a szeme fénye. Az étvágyam kezd egyre jobb lenni, bár a tészta még mindig nagy kedvenc. És tegnapelőtt megengedtem Anyának, hogy visszarakja a fülbevalómat a fülembe, és nem is sírtam.

Ma megyek vissza a doktor bácsihoz, és holnaptól már előreláthatólag ismét bölcsiben töltöm napjaim jó részét. És ennek felettébb örülök.
A hétvégén Laci bácsiztam, ő csinálja nálunk a kandallót. Anyával voltam sétálni, motoroztam is, és kutyáztam is. Három napig Nonci kutyája, Málna is nálunk lesz, mert elutaztak. Az éjszakákat szépen végigalszom, most éjszaka volt csak egy kis sírás, közben pedig azt mondogattam: Anya, ne sírjál! Lehet, hogy álmodtam valamit? Apa át is vitt magukhoz.
Anyát már így várom haza: „Szia bogaram, szia babám!” ( Ő szokta ezt mondani nekem, most már én mondom neki). És ha megkérdezi, hogy mi vagyok én, már mondom is: Anya nyuszikája.
Naponta hívom a telefonomon a mamát, Vikit és Regit:”Szia! Igen-igen, aha!” Szóval elbeszélgetek magamban velük.
A hétvégi ebédnél megdicsértem a mama főztjét:” Nagyon finom a leves”. Ezt azelőtt még soha nem mondtam semmire. Egyszóval csak dumálok, és dumálok, és élvezem.
Amiket tudok énekelni: Töröm, töröm a mákot, Bújj, bújj, zöld ág, Boci, boci, tarka, Hull a pelyhes, Kiskarácsony, nagykarácsony, a többi most nem ugrik be. És van még valami, amit Anya nem ért, de nem is ismeri. Azt a bölcsiben tanultam.
És ami a mamának vagyok: „Ajany csijjaga, gyöngyöm-böngyöje”

Még mindig beteg vagyok. Most már antibiotikumot is kapok, és addig semmi bölcsi. Pedig már nagyon hiányzik. Jelenleg a mama van velem itthon, ő is beteg lett, sőt, Anya is beteg lett ismét. De jól elvagyok, egyfolytában dumálok, be nem áll a szám. A múltkor kipróbáltuk, hogy Anya elszámol hangosan húszig, és én addig csendben maradok. Először hallani sem akartam az ötletről, de végül kibírtam. Utána pedig nem mertem megszólalni, már Apa szólt, hogy megszólalhatok végre. Tegnap Anya mellett aludtam, este 10-kor még a sötét szobában kavartam, és végül sikerült is egy nagyot esnem. Nagyon megütöttem magam, és sírtam. Aztán Anya mesélt kicsit, majd elaludtam. Imádok focizni, memóriakártyázni (amit már simán összepárosítok), gyöngyöt fűzni, és gyurmázni. Tízig magamtól elszámolok, meg tudom különböztetni a színeket: piros, sárga, kék, zöld, barna, rózsaszín, narancssárga.

Apa és én:
- Nem, dédihez nem! (mikor bementem a dédi szobájába, majd kijöttem)
-Nem kell odamenned, babám, ez csak egy opció.
-Oció neeeeem!
-Dönthetsz, hogy bemész oda, vagy sem.
-Dönthetsz neeeem!

Nagy nevetés, és azóta minden nap hallom, hogy opció, mert mindig ez a reakcióm rá, és ez nagyon tetszik a szüleimnek.

Mama tegnap este mondja:
- Anya nemsokára már hazaér, Mira.
-Hája isztennek.

És nagyon tudok hízelegni, Anya új csizmájára mondtam is: Nagyon szép.
És rendszeresen szoktam mondani nekik: Mija szejet.

Már 6-7 szavas mondatokban beszélek, nagyon szépen ragozok, és szépen kifejezem magam.