Míra blogja

Ma már bölcsiben vagyok, múlt héten keddig voltam csak, mert kötőhártyagyulladásom volt. Az szépen elmúlt, aztán hétvégére csalánkiütéseim lettek. Apa adott kalciumot, így szépen elmúltak, majd előjöttek máshol. Aztán azok is elmúltak. Talán csak valami allergia, vagy Anya új öblítője lehet az oka. Mamával voltam otthon, mert ő is beteg volt. Szombaton Lilivel rosszalkodtam, kikészítettük a szülőket. Nem hagyjuk egymást békén soha.
Anya egyik reggel keverte a kakaómat, és ahogy elengedte a kanalat a pohárban, az még pörgött kicsit. Mire én: „Elszédült a kanál.” A másik duma: eldőlt majdnem az állólámpa, de Anya megfogta. Én: „Elesett a lámpa.”
Mikor Anya hazajön esténként, mondom neki, mit csináljon: „Kabátot levenni azonnal, papucsot felvenni azonnal.”
Úgyhogy nagy dumás vagyok ám. Kedvencem az egyszervolt.hu-n a Mekk mester, és Pityke őrmester. Fel tudom sorolni a hét napjait is, azt is tudom, hogy papa és Zoli pénteken jönnek haza, én hétfőtől járok bölcsibe, és papáék vasárnap mennek vissza Ausztriába. A labdámat mindig ledobom az alsó szintre, hogy lemehessek a lépcsőn. A bilivel nagyon nem vagyok kibékülve, pedig Anya már mondta, hogy nem mehetek oviba, ha még pelusom lesz akkor is. A fürdés előtt ugyan ülök egy kis ideig a bilin, aztán ahogy a kádba kerülök, odapisilek.
Anya bogara és édese is én vagyok, no és a bogara is, mást nem fogadok el. Apának pedig a szeme fénye. Az étvágyam kezd egyre jobb lenni, bár a tészta még mindig nagy kedvenc. És tegnapelőtt megengedtem Anyának, hogy visszarakja a fülbevalómat a fülembe, és nem is sírtam.