Ma megyek vissza a doktor bácsihoz, és holnaptól már előreláthatólag ismét bölcsiben töltöm napjaim jó részét. És ennek felettébb örülök.
A hétvégén Laci bácsiztam, ő csinálja nálunk a kandallót. Anyával voltam sétálni, motoroztam is, és kutyáztam is. Három napig Nonci kutyája, Málna is nálunk lesz, mert elutaztak. Az éjszakákat szépen végigalszom, most éjszaka volt csak egy kis sírás, közben pedig azt mondogattam: Anya, ne sírjál! Lehet, hogy álmodtam valamit? Apa át is vitt magukhoz.
Anyát már így várom haza: „Szia bogaram, szia babám!” ( Ő szokta ezt mondani nekem, most már én mondom neki). És ha megkérdezi, hogy mi vagyok én, már mondom is: Anya nyuszikája.
Naponta hívom a telefonomon a mamát, Vikit és Regit:”Szia! Igen-igen, aha!” Szóval elbeszélgetek magamban velük.
A hétvégi ebédnél megdicsértem a mama főztjét:” Nagyon finom a leves”. Ezt azelőtt még soha nem mondtam semmire. Egyszóval csak dumálok, és dumálok, és élvezem.
Amiket tudok énekelni: Töröm, töröm a mákot, Bújj, bújj, zöld ág, Boci, boci, tarka, Hull a pelyhes, Kiskarácsony, nagykarácsony, a többi most nem ugrik be. És van még valami, amit Anya nem ért, de nem is ismeri. Azt a bölcsiben tanultam.
És ami a mamának vagyok: „Ajany csijjaga, gyöngyöm-böngyöje”

Még mindig beteg vagyok. Most már antibiotikumot is kapok, és addig semmi bölcsi. Pedig már nagyon hiányzik. Jelenleg a mama van velem itthon, ő is beteg lett, sőt, Anya is beteg lett ismét. De jól elvagyok, egyfolytában dumálok, be nem áll a szám. A múltkor kipróbáltuk, hogy Anya elszámol hangosan húszig, és én addig csendben maradok. Először hallani sem akartam az ötletről, de végül kibírtam. Utána pedig nem mertem megszólalni, már Apa szólt, hogy megszólalhatok végre. Tegnap Anya mellett aludtam, este 10-kor még a sötét szobában kavartam, és végül sikerült is egy nagyot esnem. Nagyon megütöttem magam, és sírtam. Aztán Anya mesélt kicsit, majd elaludtam. Imádok focizni, memóriakártyázni (amit már simán összepárosítok), gyöngyöt fűzni, és gyurmázni. Tízig magamtól elszámolok, meg tudom különböztetni a színeket: piros, sárga, kék, zöld, barna, rózsaszín, narancssárga.

Apa és én:
- Nem, dédihez nem! (mikor bementem a dédi szobájába, majd kijöttem)
-Nem kell odamenned, babám, ez csak egy opció.
-Oció neeeeem!
-Dönthetsz, hogy bemész oda, vagy sem.
-Dönthetsz neeeem!

Nagy nevetés, és azóta minden nap hallom, hogy opció, mert mindig ez a reakcióm rá, és ez nagyon tetszik a szüleimnek.

Mama tegnap este mondja:
- Anya nemsokára már hazaér, Mira.
-Hája isztennek.

És nagyon tudok hízelegni, Anya új csizmájára mondtam is: Nagyon szép.
És rendszeresen szoktam mondani nekik: Mija szejet.

Már 6-7 szavas mondatokban beszélek, nagyon szépen ragozok, és szépen kifejezem magam.

Itthon vagyok még mindig. Ismét felsőlégúti fertőzésem van, és a doktor bácsi azt mondta, maradjak még itthon a héten, ha lehet. Szerencsére papáék hazajöttek, úgyhogy Anyáék el tudtak menni dolgozni. Kapok most már immunerősítőt is, reméljük, lesz hatása. A doktor bácsi éd a felesége (nekem doktor néni) nagyon szeretnek, és most nem is sírtam, mikor megvizsgált. Kaptam matricát is tőlük.
Találtam otthon egy kistáskát, azt játszom mostanában, hogy megyek vásárolni, van egy kedvenc kötött sapka, amit mindig felveszek, fogom a táskát, a könyökömet behajlítva tartom, és megyek vásárolni. Mindig veszek ajándékot is mindenkinek. Tegnapelőtt Apával kisétáltunk a boltba, oda is vittem magammal és abban hoztam haza a nyalókámat.
Nagyon tudok hízelegni: "Mija Szejeti apát és Mija szejeti Anyát"
Apa egyik nap ideges volt már rám, mert semmit nem akartam enni, megkérdezte tőlem: Mondd, akkor, mit adjak, mit szeretsz? Mire én: Apát. Eddig tartott Apa mérge.
Anyának már csak egy vizsgája van vissza a félévből. Mindig mondom: "Anya tanul, Anya megy iszkojába. Mija is tanul."
Csak maradjon meg ez a tanulási kedv 10 év múlva is...

Újra itt

Gondolkodtunk, és arra jutottunk, hogy megpóbálunk néhanapján jönni. Amióta utoljára voltunk, betöltöttem a 2. évemet, beszélek folyamatosan, énekelek, mondókázok, és vág az agyam. Most így visszamenőleg nehéz lenne írni, de a jövőben készülünk azért jelentkezni.