Míra blogja

A napjaink itthon Apával jól telnek. Kedden és szerdán nagyon jó idő volt, sokat voltunk kint, pelus nélkül szaladgáltam, nagyon élveztem. Kedden még Szentendrén is voltunk, igaz, csak rövid ideig. Este pedig Györgyinél. Imét a fűben ültem, hanyatt vágódtam, majd feltápászkodtam. Sőt, megmutattam Anyának a piros és a sárga virágot is, mikor kérte.
Szerdán délután Anyát kísértük el körmöshöz. Míg ő ott volt, mi elmentünk a közeli játszótérre, csúszdáztam is, először csak a kicsin, később már a nagy csúszdán is. Nagyon bejött a dolog. Egy nigériai kisfiúval is megismerkedtünk, vele játszottam. Este pedig rohantunk a bölcsibe, szülői értekezletre.
Ma Zsófi és Zétény voltak nálunk. Megint kaptam tőlük pulcsit ajándékba. Anya főzött-sütött délelőtt, Apa is segített neki, ő magozta a cseresznyét a kuglófhoz, és még fel is mosott. Most már kezdek egyre féltékenyebb lenni a dolgaimra, amikor Zétény be lett ültetve a hintámba, visítottam. Anya magához vett, és ott már megnyugodtam. De nagyon ferde szemmel néztem végig, ahogy Z. hintázik. Bezzeg az ő játékát simán elvettem, azt szabad. És szegénynek mindig csak a szemét akartam megfogni, pedig többször rám szólt Anya, de nem hallgattam rá. Aztán épp csak megsuhintotta Anya a kezem, és már össze is dőlt a világ. Régebben ilyenkor mentem, és bújtam Anyához, most, hogy Apa itthon van, hozzá megyek panaszkodni Anyára.
Nagyon szeretem a MOMO-t (mogyoró), már tudom utánozni a kacsát: HÁ-PÁ-PÁ (háp-háp). Tegnap BOBO-t (zöldborsót) ebédeltem, azt is imádom. És ha valamit kiszúrok, ami kell nekem, de nem érem el, mutatok rá: A-DA (add ide).