Múlt hét

Tegnap hazajöttünk. Az elmúlt egy hét nagyon jól telt. Bár az első három nap esős volt, végül jó időnk lett, és sokat pancsoltam a medencében Apával. Mamáéknak új kutyájuk van, Bucinak hívják. Vele viszont nem igazán jöttem ki, mert egymást hergeltük egyfolytában. Pedig csak játszani akart velem, de valahogy mindig sírás lett a vége. Amikor odajött hozzám és felugrott rám, meghátráltam, elkezdtem hessegetni és rászóltam: BUBU!! Azért voltak jó pillanataink is. A reggel nálam korán kezdődött, hat körül. Aztán boltba mentem, mikor kivel. Ott persze mindig volt valaki, aki meglepett valami finomsággal. Anya keresztanyja például egy zacskót adott a kezembe, aztán felemelt a polchoz, amin a finomságok voltak. És én csak pakoltam őket a zacsiba. A boltba belépve az ajtónál sorakoztak a karton sörök, én odamentem, rámutattam és mondta, hogy APA ( mert azokat Apa issza). Az evőkém rosszul indult, de megjavult, az utolsó napokban rengeteget ettem. Mama sütött nekem ismét fincsi kakaós kalácsot, és főzött főzeléket is, tele borsóval. Ha megláttam, rámutattam, hogy BOBO, és már kaptam is belőle. Nagy kedvencem is volt, AMA (alma), abból is sokat ettem. A számolás is megy már: EEE, TEEE, AMA, NÉÉÉ, ÖÖÖ (1,2,3,4,5). És a végén meg kellett tapsolni.

Egyik nap mamával mentem sétálni, bementünk Marisékhoz is, ott elaludtam a babakocsiban, de egy mobil felébresztett, és pánikba estem, Anyát akartam. Mama telefonált neki, hogy jöjjön. Alig tudtam megnyugodni, csak hüppögtem Anyánál vagy tíz percig. Mariséknál még voltunk a héten egyszer, akkor a hintaágyon aludtam el. Még napernyőt is kaptam, mert nagyon meleg volt. Aztán voltunk a keresztmamáékál is. Ott láttam kicsi kacsákat, de elszaladtak előlem mindig.

Megérkezésünk után elmentem mamával Viki munkahelyére, mikor megláttam őt, nagyon örültem neki. Ő dolgozott egész héten, csak péntekre vett ki szabit. Aznap bográcsoztunk a kertben, Apa volt a séf (ki más). Reginának nyári szünete van, ő egész héten otthon volt. Vele is nagyon sokat játszottam, nevettem. Már próbálkozom az ő és Viki nevével is, bár még nem tudom tisztán kiejteni, de azért hasonlít. Minden nap megnéztem a pipiket és a kakast is. Ettem epret (EPE), málnát (MÁ), meggyet(ME) is, nagyon szeretem mindet.

A medencés buli nagyon jó volt, sokat játszottam Apával a vízben. Elkezdtem a fejemet a víz alá dugni, és közben fújom ki a levegőt, és nagyon tetszik mindenkinek, ahogy bugyborékol a víz. Az pedig nekem tetszik, ahogy nevetnek.

Mama banánligete már kb. 4 méter magasra nőtt. Tök jól néz ki. Hoztunk is banánfát Györgyinek, mert kért. Anya pedig citromfát kapott a nagybátyjáéktól, alig tudtuk felhozni az autóval, akkora. Mamának is hoztunk egy kisebbet. Úgyhogy oda és vissza is úgy néztünk ki, mint egy botanikus kert, odafelé ui. a mamának vittünk vagy 10 cserépben növényeket, amiket az itteni mama küldött neki.

Apa és a papa megcsinálták a hintámat is normálisan, úgyhogy játékban nem volt hiány. Homokoztam is, és kaptam homokozókészletet a mamától és egy nénitől is. Mamától kaptam még három pulcsit is, és egy szatyornyi ruhát is összeválogatott nekem a védőnőnél.

Éjszakáimat a kiságyban töltöttem, az első és az utolsó kivételével. Egész héten taknyos vagyok, más bajom nincs. Az orrszívót én is fogom, miközben használjuk, segítek Anyának. A bébitaximmal már simán veszem a kanyarokat és profi módon fékezek. Itthon kaptam egy új babakocsit a babának, Zolitól.

Apa egész héten az EB-t nézte, kedvencei továbbjutottak (németek). Mikor gólt lőttek, Apa nagyon örült és nagyon kiabált, én pedig annyira megijedtem, hogy sírtam mindig. Aztán ő kellett, hogy megnyugtasson, hogy nincs baj.

Egyik este pedig elmentünk a kúriához, ahol gyerektábor volt, és az utolsó estéje. A gyerekek előadtak műsort, ott rohangáltam, és Anya egyik régi osztálytársával és a fiával, Márkkal is találkoztunk. Márkkal egymásnak adogattunk köveket. A végén már dobálás lett belőle, így megszüntették a mókát Anyáék. Egy zenekar is fellépett, én odamentem előre, hogy lássam őket. Mikor befejezték, a közönség elkezdett tapsolni, én pedig vigyorogni, mert azt hittem, engem tapsolnak. Már úgy megszoktam, mert Anya mindig megtapsol, ha ügyes vagyok.

Nagyon jó volt ott, de hazaérve is rettentő boldog voltam, az egy hete nem látott játékaim egyből érdekesek lettek, és a papának is örültem nagyon. Mollit meglátva pedig kiabáltam: MOMO!!!