Míra blogja

Ismét kánikula van. A kora délutáni órákat a házban töltjük, árnyékban is alig lehet kibírni. Éjszaka aludni sem lehet, bár, én tudok. Apás lettem nagyon, mióta Apa itthon van velünk. Enni is akkor szoktam, ha ő is leül velem. Az étvágyam egyébként nagyon rossz, tudjuk be a melegnek. Tegnap voltam a 18 hónapos kötelező védőoltáson. Sírtam egy kicsit, de kaptam matricát, és abbahagytam. A váróban minden kisbabát megnéztem. Doktor bácsi szerint eleget híztam, most vagyok 9,5 kg. A kutacsom még nem nőtt be, és viszonylag nagy is ráadásul, de ez sem baj. Jobb, ha később nő be, mint előbb. Utána vettünk dinnyét, nagyon imádom. hazafelé csak mondogattam: DENE, DENE. Késő délután pedig kimentünk az utcára, Anya vett aszfaltkrétát, és ott rajzoltunk. Én inkább csak firkálgattam, és eltörtem a krétát.
Felismerem a buszt hangról, mamáéknál a szobában is hallottam, és mondtam is, hogy BU. A motorra pedig : MO.
Tegnap este kaptam kúpot, lázmegelőzés céljából. Nagyon nem volt jó, felkiáltottam, hogy MAMA, és nagyon sírtam. Utána Anya magához vett, hogy megvigasztaljon, de egész testemben megfeszítettem magam, több perc után lazultam csak el. Ma reggel is kellett volna, de kimaradt. Remélem, nem jut eszébe Anyának.
Zoli is szabin van itthon, este elmentek moziba Anyáék vele. Addig mamával aludtam, de ahogy kinyílt a bejárati ajtó, kinyílt a szemem és már kérdeztem is: APA? NYANYA? és már másztam is le az ágyról.
A bilit nem nagyon akarom elfogadni, nehéz dolgunk lesz. Tegnap is szóltam ugyan, hogy KAKA, de már csak utána. Most azon dolgozunk, hogy előtte szóljak. Kitartás, ősök!!