Míra blogja

Mamáéknál Szerdahelyen sok minden történt, nagyon jól éreztem magam ismét. Viki nem sokat volt otthon, mert Falunap volt a hétvégén és ő a főszervezője mindig. Regina viszont otthon volt, így nagyon sokat tudtunk játszani. Papa is sokat vigyázott rám, vele általában a pipiket és a kakasokat néztük meg, mondtam is mindig, hogy PIPIPI.Mama pedig meglepett egy csomó mindennel, megkaptam pl. tőle életem első Nike cipőjét, vett nekem kb. hét bodyt, egy Hellokitty-s pólót és rövidnadrágot és egy csomó zoknit is. Voltam vele boltban is reggelente. Dédihez pedig odamentem szülői biztatásra persze, és mutattam neki, hogy kérek pénzt. És ő adott. Vikitől pedig hercegnős fehérneműt kaptam.

Buci kutyával már egész jól kijöttem, egyszer karmolta csak meg a lábamat, mondjuk, elég csúnyán.

Ha valamiből kérek, azt mondom: ABBO, ha valahová mennék: ODA, és a NEM már nagyon megy, értelemszerűen használom is.

Visszatérve a Falunapra, Viki addig-addig győzködte Apát, míg ő végül benevezett a főzőversenyre paradicsomos töltött káposztával. Előtte kb. egyszer csinált, mama és a dédi segítettek neki és Anyának még itthon, aztán minden fel lett írva, és Apa(némi anyai segítséggel), de megcsinálta, és elvitte a különdíjat. Még kupát is kapott, és nagyon boldog volt. Délben kezdték, Anya is ott volt, míg János meg nem jött, mert papíron ők voltak a csapatban. Én addig otthon aludtam, majd a mamával mi is odamentünk. Voltam arcfestésen, de csak két pillangót bírtam végigülni, közben pedig a kezemmel nyúlkáltam a festékben és összekentem az arcom másik felét. Lovagoltam pónin, megsimogattam a csacsit és a kecskét is a rendezvényen. Rétesfesztivál is volt, nagyon finom réteseket sütöttek a nénik, csak úgy ettük. Este pedig tűzijáték is volt, mi akkor már otthon voltunk, Anya próbált elaltatni, mert ők még bulizni is voltak. Nem volt egyszerű dolguk, ui. másfél órán át nem voltam hajlandó elaludni.

Mamának van a szeme sarkában valami daganat, ami egy hét alatt nagyon megnőtt. Megnézette, gyulladásos volt, és bekötötték a szemét, így majdnem nem tudott velem jönni a Falunapra, de szombatra levették neki, mert addigra leapadt. Lehet, hogy műteni sem kell végül.

Egyik nap pedig elmentünk egy közeli tóhoz, ahol még fürödtünk is. Nem is féltem a vízben, pedig a lábam le sem ért, csak lebegtem, búvárkodtam, dugtam a fejem a víz alá. Ez a karúszó csuda jó dolog. Regi is velünk volt.

Vasárnap este értünk haza.