Míra blogja

A héten Viki keresztanyám szórakoztat itthon, hétfőn érkezett meg este. Apával kimentünk elé az állomásra, és míg vártunk rá, szórakoztattam a népet, a végén már mindenki tudta, hogy én vagyok Míra. Aztán mikor megjött Viki, a nyakába borultam, megöleltem és csak szorítottam, míg az autóhoz értünk. Ott is alig lehetett levakarni róla.
Voltunk sétálni, cipőkereső túrán, Reginának ajándékot is néztünk a 18. szülinapjára, ma pedig Szentendrén cukrászdában és végül cipőt is ma sikerült találni. Gumiszandált már vettünk a héten és a leendő bölcsis benti szandimat is megleltük hamarabb. Apáék ma telken voltak. Anyáék a tűzijátékra is elmentek, én itthon maradtam, de voltak ott nálam kisebbek is, rossz döntés volt engem nem elvinni.
Fürödtem is, megmutattam Vikinek, hogy tudok merülni. Minden reggel én ébresztem fel, ma reggel mindent az ágyára cipeltem, amit hirtelen találtam. Minden nap többször keresem, ha nem látom: ITI? ITI?
És tudom, hogy a jukka BÖ (bök), a paprika TEP( csíp), és a tejhab az nálam BAB.
Ma annyira tele volt a pelusom, hogy kifolyt a pisi, én szóltam is Anyának, hogy PIPI. A szőnyeg is olyan lett, de mire ő kapcsolt...
Kaptam új bilit is, én választottam, és már rá is ülök, de szigorúan csak pelusban.
Dédivel pedig naponta motorozok. És nagyon féltem a játékaimat, a múltkor Zétény az utcából kölcsönadta a mociját, de amint ő megfogta az enyémet, iszonyú ramazurit csaptam. nekem szabad, neki nem. A héten voltak nálunk a bölcsiből is családlátogatáson, és nagyon jól viselkedtem. Megismertem a leendő gondozónőmet, aki nagyon szimpatikus.
És már két napja fél 8-kor kelek...