Míra blogja

A héten Liliék egy csomót voltak nálunk. Itt is aludtak egyszer, nagyon szeretem, ha itt van. Bár, nézeteltérések mindig akadnak köztünk, jól kijövünk egymással. Van egy kutyájuk, azt is hozzák-viszik mostanában, egy Havanese. Nagyon aranyos, Málna a neve.
A kánikulában sokat pancsoltunk, és már több mp.-ig is víz alatt tudom tartani a fejem, előző életemben hal lehettem. A napokban nagyon sok EPÜ (repülő) szállt el felettünk alacsonyan, de én nagyon félek tőlük. Mondanivalóm is akad szépszerével, kár, hogy nem értik. De az új szavaim listája is bővült: TET (keksz), AMBA (Anya hajgumija), EPÜ (repülő), EME (elment), AMA (homok), GYETYE (gyertya) és az ENDE, amiről Anyának gőze sincs, hogy mi lehet. A bilivel változatlanul haragban vagyunk.
Tegnapelőtt pedig arcra estem a motorról. Az állam bánta, melyről egy seb is árulkodik. Nagyon megüthettem, mert aznap és még másnap délelőtt is fájt, ha csak kinyitottam a számat, a rágásról nem is beszélve. A reggelinél nagyon sírtam, Anyaáék hirtelen nem tudták, hogy csak a tojásrántotta nem kell, vagy semmi sem csúszik, és hogy erről meggyőződjenek, kaptam egy Túrórudit. Na, amikor már azt sem tudtam megenni, belátták, hogy nem csak cirkuszolok. Délutánra elmúlt ez is, és éhen sem haltam.
Apa lenyírta a hajamat ismét, idén utoljára. Ennek talán még előnyét is élvezhetem majd a bölcsiben, hisz így elég nehéz lesz megtépni a hajamat. Mostantól talán már növesztjük. És lesz hajcsatom is, ha megnő a hajam.

-Hogy hívnak, kicsim?
-Mimi (elneveztem magam).