Míra blogja

Tegnap vendégeink voltak, Sanyikáék. Siófokról tartottak hazafelé és beugrottak. Nem voltak sokáig, sajnos. Mama pedig nekiesett a konyhának, lefestette a falakat és nagytakarítást is kezdeményezett. Papa változatlanul pihen. Este Anyáék Györgyinél voltak.

Ma Corában voltunk vásárolni. ma van mama szülinapja is, Isten éltesse! Délután nonci és Lili is jöttek, vele játszootam és a kutyákkal : MOMO és ANA ( Molli és Fanni). Lilinek pedig elkezdtem a haját húzni, neki persze fáj. Szóval kis agresszor lettem.

Ha valahová beütöm magam, pl. a kezem a falba, és sírok, Anya megkérdezi, hogy ki bántott. Ilyenkor odamegyek a szóban forgó dologhoz, ráütök és mondom: DÁDÁ. De utána már nem sírok. Ismét megy a hasam, ha sikerül netán gombócot kakilnom, Anya és Apa örömtáncot lejtenek, olyan ritkaságszámba megy a dolog. Anyát néha pofozom, aztán magamnak is adok egyet.

A cipőmet és a zoknimat rendszeresen leveszem és mezítláb rohangálok. Legnagyobb kihívás a ruháim mosása előtt a zoknik átsikálása. A cipőimet ledobom a garázs elé, és a kiskutyák rá is marnak egyből. Újabb szavaim: AMBA (gomba), ANDA ( szandál). Öltöztetésnél nagyon segítőkész vagyok, minden ruhadarabomat tudom, hová kell felvenni, a zoknit rendszeresen próbálom a lábamra húzni. Evésnél repülőset játszunk, úgy sikerül nagyjából pár falatot belém tuszkolnia Anyának.

Az időjárás pedig javulhatna.