Míra blogja

Ma hazajött a papa a kórházból. Be van gipszelve az egész karja, pihennie kell. Tegnap elmentünk Anya egyik barátnőjéhez, megnéztük a kislányát, Reginát. Még csak 7 hetes, kis édes. Este 7-kor jöttünk el tőlük. Le is pottyantam a lépcsőjükről, és persze, hogy a fejemet ütöttem be megint. Aztán jegelték a puklit, amit nem díjaztam. Ettem ott egy csomó színes bevonatú csokigolyót is, a ruhám a szivárvány összes színében pompázott. Kaptam tőlük varázsszívószálat, abban kakaós golyócskák vannak, tejet kell önteni egy pohárba, azt szívni, és kakaó lesz belőle, mire a számba ér. Irtó izgi.
Szombaton Liliék voltak nálunk, odaadtuk a névnapi ajándékát, egy Barbie-szobát. Nagyon Barbie-függő, ezért kapta ezt. Ők mától nyaralnak. Hozzájuk is el akartunk tegnap ugrani, de már nem volt rá idő. A délutáni kemény fél órás alvásom fáradtságot vonzott maga után, hazafelé az autóban elaludtam, itthon Anya felébresztett, de nagyon sírtam, még az esti kakaómat sem akartam meginni, és fürdés sem volt, csak egy gyors pelenkacsere, és már aludtam is tovább. Este 8-kor még soha nem aludtam el, Anyáék sejtették is, hogy ebből nagyon korai kelés lesz. És lőn. Apa volt ezúttal az áldozat, akinek ki kellett mászni az ágyból reggel fél 6-kor. Most megyek Apával és a mamával vásárolni.