Lilypie 3rd Birthday Ticker

2008. június 29., vasárnap


Ismét medenceparti van nálunk. Egyszerűen imádom. És az a jó, hogy még Apa is belefér, így nagyon jókat játszunk. Esek-kelek, de nem baj.
Valamelyik este ültem Anya hasán, lovacskáztam, és a nagy ügetésben lefejeltem Anyát, de nekem jobban fájt, mert az orromat ütöttem be. Nagyon sírtam, egyből mentem Apához, aki meg is kérdezte, hogy ki bántott. és én bőszen mutogattam Anyára, beárultam. Állítólag édes voltam nagyon.
Tegnap Györgyinél bográcsoztunk megint. És neki is van medencéje, igaz, az már nagy nekem. Valamint a víz sem melegedett fel eléggé, de én mindenáron be akartam menni. Ám legyen. Persze abban már leülni is necces volt, és elmerültem többször is teljesen víz alá, de ügyesen emeltem ki a kis fejem, legalábbis próbáltam. Anya rángatott mindig ki. Vacogtam egész testemben, a szám is remegett és lila is volt, de nem akartam kijönni. Aztán végül csak kicsalogattak.
Panasz amúgy nincs rám, dumálok sokat, mindennek az elejét vagy a végét, amelyik könnyebb. Naponta kb. 185-ször megkérdezem: PAPA? MAMA? NYANYA? APA?, és mindig el kell mondani, hogy ki hol van.
Ma Anya festette a körmét és nekem is ki kellett. Most az is szép.
Meg tudom mutatni a farkast, a vadászt, a puskáját, a lepkét és az őzikét is a mesekönyvben. Imádom a csokis muffint, erre ma jöttem rá. Hisz csokis.
Ma este pedig az EB-döntőt fogom nézni Apáékkal.

2008. június 25., szerda

Ismét kánikula van. A kora délutáni órákat a házban töltjük, árnyékban is alig lehet kibírni. Éjszaka aludni sem lehet, bár, én tudok. Apás lettem nagyon, mióta Apa itthon van velünk. Enni is akkor szoktam, ha ő is leül velem. Az étvágyam egyébként nagyon rossz, tudjuk be a melegnek. Tegnap voltam a 18 hónapos kötelező védőoltáson. Sírtam egy kicsit, de kaptam matricát, és abbahagytam. A váróban minden kisbabát megnéztem. Doktor bácsi szerint eleget híztam, most vagyok 9,5 kg. A kutacsom még nem nőtt be, és viszonylag nagy is ráadásul, de ez sem baj. Jobb, ha később nő be, mint előbb. Utána vettünk dinnyét, nagyon imádom. hazafelé csak mondogattam: DENE, DENE. Késő délután pedig kimentünk az utcára, Anya vett aszfaltkrétát, és ott rajzoltunk. Én inkább csak firkálgattam, és eltörtem a krétát.
Felismerem a buszt hangról, mamáéknál a szobában is hallottam, és mondtam is, hogy BU. A motorra pedig : MO.
Tegnap este kaptam kúpot, lázmegelőzés céljából. Nagyon nem volt jó, felkiáltottam, hogy MAMA, és nagyon sírtam. Utána Anya magához vett, hogy megvigasztaljon, de egész testemben megfeszítettem magam, több perc után lazultam csak el. Ma reggel is kellett volna, de kimaradt. Remélem, nem jut eszébe Anyának.
Zoli is szabin van itthon, este elmentek moziba Anyáék vele. Addig mamával aludtam, de ahogy kinyílt a bejárati ajtó, kinyílt a szemem és már kérdeztem is: APA? NYANYA? és már másztam is le az ágyról.
A bilit nem nagyon akarom elfogadni, nehéz dolgunk lesz. Tegnap is szóltam ugyan, hogy KAKA, de már csak utána. Most azon dolgozunk, hogy előtte szóljak. Kitartás, ősök!!

2008. június 23., hétfő

Múlt hét






Tegnap hazajöttünk. Az elmúlt egy hét nagyon jól telt. Bár az első három nap esős volt, végül jó időnk lett, és sokat pancsoltam a medencében Apával. Mamáéknak új kutyájuk van, Bucinak hívják. Vele viszont nem igazán jöttem ki, mert egymást hergeltük egyfolytában. Pedig csak játszani akart velem, de valahogy mindig sírás lett a vége. Amikor odajött hozzám és felugrott rám, meghátráltam, elkezdtem hessegetni és rászóltam: BUBU!! Azért voltak jó pillanataink is. A reggel nálam korán kezdődött, hat körül. Aztán boltba mentem, mikor kivel. Ott persze mindig volt valaki, aki meglepett valami finomsággal. Anya keresztanyja például egy zacskót adott a kezembe, aztán felemelt a polchoz, amin a finomságok voltak. És én csak pakoltam őket a zacsiba. A boltba belépve az ajtónál sorakoztak a karton sörök, én odamentem, rámutattam és mondta, hogy APA ( mert azokat Apa issza). Az evőkém rosszul indult, de megjavult, az utolsó napokban rengeteget ettem. Mama sütött nekem ismét fincsi kakaós kalácsot, és főzött főzeléket is, tele borsóval. Ha megláttam, rámutattam, hogy BOBO, és már kaptam is belőle. Nagy kedvencem is volt, AMA (alma), abból is sokat ettem. A számolás is megy már: EEE, TEEE, AMA, NÉÉÉ, ÖÖÖ (1,2,3,4,5). És a végén meg kellett tapsolni.

Egyik nap mamával mentem sétálni, bementünk Marisékhoz is, ott elaludtam a babakocsiban, de egy mobil felébresztett, és pánikba estem, Anyát akartam. Mama telefonált neki, hogy jöjjön. Alig tudtam megnyugodni, csak hüppögtem Anyánál vagy tíz percig. Mariséknál még voltunk a héten egyszer, akkor a hintaágyon aludtam el. Még napernyőt is kaptam, mert nagyon meleg volt. Aztán voltunk a keresztmamáékál is. Ott láttam kicsi kacsákat, de elszaladtak előlem mindig.

Megérkezésünk után elmentem mamával Viki munkahelyére, mikor megláttam őt, nagyon örültem neki. Ő dolgozott egész héten, csak péntekre vett ki szabit. Aznap bográcsoztunk a kertben, Apa volt a séf (ki más). Reginának nyári szünete van, ő egész héten otthon volt. Vele is nagyon sokat játszottam, nevettem. Már próbálkozom az ő és Viki nevével is, bár még nem tudom tisztán kiejteni, de azért hasonlít. Minden nap megnéztem a pipiket és a kakast is. Ettem epret (EPE), málnát (MÁ), meggyet(ME) is, nagyon szeretem mindet.

A medencés buli nagyon jó volt, sokat játszottam Apával a vízben. Elkezdtem a fejemet a víz alá dugni, és közben fújom ki a levegőt, és nagyon tetszik mindenkinek, ahogy bugyborékol a víz. Az pedig nekem tetszik, ahogy nevetnek.

Mama banánligete már kb. 4 méter magasra nőtt. Tök jól néz ki. Hoztunk is banánfát Györgyinek, mert kért. Anya pedig citromfát kapott a nagybátyjáéktól, alig tudtuk felhozni az autóval, akkora. Mamának is hoztunk egy kisebbet. Úgyhogy oda és vissza is úgy néztünk ki, mint egy botanikus kert, odafelé ui. a mamának vittünk vagy 10 cserépben növényeket, amiket az itteni mama küldött neki.

Apa és a papa megcsinálták a hintámat is normálisan, úgyhogy játékban nem volt hiány. Homokoztam is, és kaptam homokozókészletet a mamától és egy nénitől is. Mamától kaptam még három pulcsit is, és egy szatyornyi ruhát is összeválogatott nekem a védőnőnél.

Éjszakáimat a kiságyban töltöttem, az első és az utolsó kivételével. Egész héten taknyos vagyok, más bajom nincs. Az orrszívót én is fogom, miközben használjuk, segítek Anyának. A bébitaximmal már simán veszem a kanyarokat és profi módon fékezek. Itthon kaptam egy új babakocsit a babának, Zolitól.

Apa egész héten az EB-t nézte, kedvencei továbbjutottak (németek). Mikor gólt lőttek, Apa nagyon örült és nagyon kiabált, én pedig annyira megijedtem, hogy sírtam mindig. Aztán ő kellett, hogy megnyugtasson, hogy nincs baj.

Egyik este pedig elmentünk a kúriához, ahol gyerektábor volt, és az utolsó estéje. A gyerekek előadtak műsort, ott rohangáltam, és Anya egyik régi osztálytársával és a fiával, Márkkal is találkoztunk. Márkkal egymásnak adogattunk köveket. A végén már dobálás lett belőle, így megszüntették a mókát Anyáék. Egy zenekar is fellépett, én odamentem előre, hogy lássam őket. Mikor befejezték, a közönség elkezdett tapsolni, én pedig vigyorogni, mert azt hittem, engem tapsolnak. Már úgy megszoktam, mert Anya mindig megtapsol, ha ügyes vagyok.

Nagyon jó volt ott, de hazaérve is rettentő boldog voltam, az egy hete nem látott játékaim egyből érdekesek lettek, és a papának is örültem nagyon. Mollit meglátva pedig kiabáltam: MOMO!!!

2008. június 15., vasárnap

Esküvő

Tegnap esküvőn voltunk. Először a menyasszonyhoz mentünk, ott volt a vendégfogadás, onnan mentünk a házasságkötő terembe. Gratulációk, fényképezés, majd mentünk az étterembe tovább. A Gerbeaud-ban volt a vacsora, nagyon szép volt minden, a teremdíszítés is és nagyon finom volt a vacsi, no és természetesen a desszertek is. Nagyon sokat táncoltam Lilivel és Adriennel is (ld. videó). Aztán a papával is roptunk, felkapott minket és úgy táncoltunk. Mindenkivel kedves voltam, ismerkedtem és ott voltam mindenütt. Este 9 körül Anyáék elkezdtek próbálkozni az elaltatásommal, babakocsiban, ölben, széken egyaránt. De nem ment, és bár nagyon fáradt voltam, aludni nem akartam. Éjfélig bírtam, a menyasszonytáncot még Anyáékkal megvártuk, táncoltam is, majd Anya ölében beájultam, kidőltem. A továbbiakban két összetolt széken aludtam, míg megjött a taxi. Hajnali 3-ra értünk haza, úgyhogy reggel 9-ig aludtam is. Nagyon kifáradtam a buliban.
Holnap délelőtt pedig indulunk mamáékhoz. Anya ma vasalt fáradtan, és még össze is kell pakolnunk. És a videó:

2008. június 12., csütörtök

A napjaink itthon Apával jól telnek. Kedden és szerdán nagyon jó idő volt, sokat voltunk kint, pelus nélkül szaladgáltam, nagyon élveztem. Kedden még Szentendrén is voltunk, igaz, csak rövid ideig. Este pedig Györgyinél. Imét a fűben ültem, hanyatt vágódtam, majd feltápászkodtam. Sőt, megmutattam Anyának a piros és a sárga virágot is, mikor kérte.
Szerdán délután Anyát kísértük el körmöshöz. Míg ő ott volt, mi elmentünk a közeli játszótérre, csúszdáztam is, először csak a kicsin, később már a nagy csúszdán is. Nagyon bejött a dolog. Egy nigériai kisfiúval is megismerkedtünk, vele játszottam. Este pedig rohantunk a bölcsibe, szülői értekezletre.
Ma Zsófi és Zétény voltak nálunk. Megint kaptam tőlük pulcsit ajándékba. Anya főzött-sütött délelőtt, Apa is segített neki, ő magozta a cseresznyét a kuglófhoz, és még fel is mosott. Most már kezdek egyre féltékenyebb lenni a dolgaimra, amikor Zétény be lett ültetve a hintámba, visítottam. Anya magához vett, és ott már megnyugodtam. De nagyon ferde szemmel néztem végig, ahogy Z. hintázik. Bezzeg az ő játékát simán elvettem, azt szabad. És szegénynek mindig csak a szemét akartam megfogni, pedig többször rám szólt Anya, de nem hallgattam rá. Aztán épp csak megsuhintotta Anya a kezem, és már össze is dőlt a világ. Régebben ilyenkor mentem, és bújtam Anyához, most, hogy Apa itthon van, hozzá megyek panaszkodni Anyára.
Nagyon szeretem a MOMO-t (mogyoró), már tudom utánozni a kacsát: HÁ-PÁ-PÁ (háp-háp). Tegnap BOBO-t (zöldborsót) ebédeltem, azt is imádom. És ha valamit kiszúrok, ami kell nekem, de nem érem el, mutatok rá: A-DA (add ide).

2008. június 9., hétfő


Szombaton már esős időre ébredtünk, így nagyon ki sem tudtunk mozdulni. Anyáék sütöttek nagyon finom sütit itthon. Lili is itt volt egész hétvégén, én nagyjából egész nap vele játszottam, és nyúztuk egymást, többnyire persze ő engem. Elkezdődött a foci EB is, Apa lázban égett. Estére pedig vele és mamáékkal maradtam, Anya, Viki és Zoli moziba mentek. Mikor hazaértek, még ébren voltam.

Tegnap délelőtt még esett, de délutánra kisütött a nap, így elmentünk a Várba sétálni. Fagyiztunk is, és csináltunk egy csomó fotót. Délután hazajöttünk, este pedig Anya és Viki elmentek vacsorázni egy olasz étterembe. Nagyon jó hely szerintük, és jól érezték magukat. Este Apa hamar lefürdetett, és hétkor már aludtam is. Nagyon fáradt voltam. Anyáék fél 10-re értek haza, akkor kicsit felébredtem, és utána már nyugtalanul telt az éjszakám. Hajnalban Anya érezte, hogy lázas vagyok, volt is hőemelkedésem. Kaptam Nurofent és teát, utána már aludtam. Reggel nyolcig aludtunk, amit nem gondolt volna senki, kiindulva a hét órás elalvásomból. Anyáék közt voltam egész éjjel. Többször próbáltam beszélgetést kezdeményezni Anyával, aki nem válaszolt, mert akkor nem aludtam volna. Többször is szóltam neki, hogy NYANYA, ő persze csendben volt, de negyedszerre már válaszolt, mert már sírva szóltam neki. Azt hittem, nincs ott.

Megtanultam azt is, hogy mit mond a birka: BEEE. És már gyönyörűen és tisztán mondom, hogy AAAA-PA. Apa nagyon boldog.

Ma peidg fájdalmas búcsút kell vennünk Vikitől, kivisszük az állomásra délután. De nem baj, jövő hétfőn újra láthatom őt és mamáékat is. Már nagyon várjuk. Annyira jól éreztem magam Vikivel, nagyon sokat játszott velem, jól elvoltunk.

2008. június 7., szombat

Szerdán este elhoztuk Vikit. Este már mellette és Anya mellett aludtam el. Csütörtökön reggelivel kezdtük a napot, majd elindultunk vásárolni. Mi esküvőre megyünk, arra kellett vásárolni, Viki pedig csak úgy nézelődött, és vásárolt is. Nekem is vett egy rövidnadrágot a Hennesben. Először egy Hellokittys esőkabátot néztünk ki, de a nem volt rajta kapucni. Még ilyet.
Apa is velünk volt, és ismét nem bírta a tempót, de jól viselkedett. Hazaindulás előtt még beültünk fagyizni, és Anya meg Viki kikértek két kétszemélyes adagot, és nem bírtak vele. Hazafelé még vettünk hajfestéket, majd bementünk a Corába is, szoknyát adtunk be cippzárcserére és vásároltunk is. Itthon aztán Viki befestette Anya haját, vacsorát főztek, ettünk, majd fürdés és alvás a részemről. Anyáék még filmet néztek este.
Tegnap délelőtt Anya és Viki elmentek Szentendrére, mamának kerestek ajándékot és vettek is. Anya megkóstoltatta Vikivel a Szamos mandulatortát, ő nagy nehezen szánta csak rá magát, mert nem szereti a mandulát (ezen nem is érezni). És mi volt a reakciója? Persze, hogy ízlett neki. Na ugye, keresztanyu. Délután pedig Györgyihez mentünk át, és bográcsoztunk, Apa megalkotta élete egyik legjobb gulyását. Viki sütött is kifliket. A hintaágyon aludtam két órát délután, így este fél tízig bírtam, akkor mentünk haza. Mivel Lili nálunk van a hétvégén, és gondolom, nagyon hiányoztam neki, a mamával ők is átjöttek délután vagy háromszor. Hozták Mollit is, aki persze kutya lévén, ugatott, és arra ébredtem fel. Anya boldog volt. Aztán hazajött Zoli is, elvitte az autót, és akkor ő is beugrott. Mindenki után nagyon sírtam, krokodilkönnyek kíséretében. Este aztán a fűben hemperegtem Apával, ugráltam a hasán, és azt élveztem, hogy elvágódok, és oldalra fordulva felülök újra. Most tanultam meg ui., hogy kell feltápászkodni hanyatt fekvésből. Ezidáig, ha hanyatt estem, mindig addig sírtam, míg valaki fel nem segített, mert nem tudtam, mit kell csinálni. Pedig Anya mutatta, de nem értettem soha.
Este lefekvés előtt pedig végigmondtam mindent, amit tudok, dumálhatnékom volt, Anya egy kicsit beszélgetett is velem, aztán alvás.
Ha valami kell, mutatok rá, és azt mondom: ADA( add ide). Ezt két napja.
Ma nem jó idő van kint, szabadtéri programot, nem tudom, hogy csinálunk, meglátjuk.

2008. június 4., szerda

Csak egy gyors bj.

Ma jön Viki keresztanyu hozzánk, megyünk elé az állomásra. Ma voltunk bölcsit nézni. Apa gyorsan beugrott a volt mh.-re a papírokat aláírni is.
Tegnap a Rómain voltunk sétálni, szaladtam és hasra vágódtam, pont a homlokom közepét ütöttem be, most foltom van megint. Valamelyik nap ettem dinnyét, és mondtam is: DENE (dinnye) és azt is, hogy a cica azt mondja: NYAAA. Szócső beindult.
Tegnap pelus nélkül voltam, és kipécéztem magamnak egy helyet a teraszon, oda jártam pisilni. Lett is nagy tócsa, mert 5 perc alatt 3x mentem pisilni. Legalább nem össze-vissza csinálom. Anya a bilivel mindig elkésett.
Puszi

2008. június 1., vasárnap

Jó és rossz

Hát, akkor kezdjük a rosszal: Apa itthon van, munkát keres:-) Nem szeretnénk részletezni. Legalább velünk tud lenni egy kicsit. Pénteken voltunk nézelődni is, mert megyünk a nyáron két esküvőre is, és kell néhány új cucc.
A jó: elkezdtem dumálgatni. Szavaim: TECSI (tejcsi), VAVA(így ugat a kutya), MÚÚÚ (ezt mondja a tehén), BOBA( boltba), EEE-TETÖ(egy, kettő), BAMBU(bimm-bumm), PAPU(apu, ez lett Apa, mert mindig papát mondok neki is).
Tegnap olyan sallert kapott tőlem Anya, hogy csak na! Aztán szegény nagyon sírt, mert fájt neki, én pedig annyira megsajnáltam, hogy elkezdtem sírni vele együtt, és átöleltem a nyakát is. Egyből abbahagyta.
Éjszaka pedig a Bogi kutya elkezdett nagyon ugatni, Anyáék épp tévéztek, én már ezer méter mélyen aludtam. Az ugatásra felébredtem ,de még kómásan, csík szemekkel azért felültem, és elkezdtem utánozni Bogit, aztán visszazuhantam aludni. Ezen persze nagyon jót mulattak az ősök.
Ma a szomszédék voltak nálunk, mamát köszönteni. Nagyon jó kislány voltam, produkáltam magam, Edinával sokat játszottam. Már meg tudom mutatani őkat a nevük alapján is. Megtaláltam a leszerelt hintámat is, már kb. 2 hete nem ültem benne, persze most bepótoltam, ki sem lehetett szedni belőle. A nektarint zabáltam, imádom. De azzal a maggal nem bírok.
A bilizéssel nem nagyon haladunk, már az is fél siker, ha egyáltalán rajta maradok fél percig. Ilyenkor még a könyv sem érdekel, ami máskor sláger, pláne, ha Anya mesél belőle.
Mollival már nagyon megszerettük egymást, ölelkezünk minden reggel, és a kajámat is neki adom.
És végül egy remek utolsó hír: elkezdődött a hisztikorszakom Anya szerint. Tegnap kicsináltam őket. Már semmi sem jó, ne segítsen senki semmiben, én egyedül mindent.
A cipőmet megtanultam kicsatolni, így mezítláb rohangálok. Várjunk csak, kitől is láttam? Ja, persze! A mama!!! ( De tényleg).
Erzsike ma kipróbált egy fényképezőgépet, olyat szeretnének venni majd. Több, mint 500 képet csinált ma rólam. Majd abból szúrunk be, mert Anya ellustult e téren kissé.

Míra