Hétvége

Tegnap a szívbajt hoztam Anyára. A konyhában beszélgettek Apával, én is ott voltam, aztán fél perc alatt már a teraszon voltam, és a rács a lépcsőnél nem volt bezárva, mire Anya észbe kapott, már a lépcső közepén voltam, kapaszkodás nélkül. Aztán Apának is bemutattuk, mit tudok. Azért ettől még a rács bezárva marad, mert még nem vagyok biztos magamban teljesen, és nagyot lehet esni a lépcső tetejéről.
Délután meccset néztem Apával és papával. Meg is tanultam tőlük, hogy milyen a gólöröm, és a következő gólnál már együtt emeltük fel a kezeinket a magasba. Apa még kiabált is mellé, hogy GÓL. És ez naaaaaagyon tetszett nekem.
Szombaton voltak Nonciék. Délután kint bográcsoztunk a kertben, Apa vezetésével. Homokozóm már van, homok még nincs benne, ezért a homokozókészletemet a földben próbáltuk ki a kiskertben Lilivel.
Lilit nagyon szeretem, mikor meghallom a nevét, odamegyek a falon levő bekeretezett fényképéhez, és mutatok rá, hogy Anya emeljen fel, és mindig megpuszilom.
Mollit is imádom, vele aztán haza lehet engem csalogatni, meghallom a nevét, és már sprintelek is. Ő is annyira örül nekem, hogy mindig felugrik és a két mellső lábát nekem támasztja, majdnem fel is lök. Ilyenkor mindig mutatom, hogy hess-hess.
És élvezem, hogy végre itt a tavasz, jó az idő, és kint tudok lenni egész nap a kertben.