Homokozó, te drága!

Annyira imádlak! És téged is papa, hogy vettél nekem egyet, és hoztál bele homokot. Persze a dolog másik (árnyékos) oldala Anyát érinti, mert neki kell a kiszórt homokot naponta többször összesöpörni, és takarítani mindent, ami homokos lesz. Kibírja szerintem.

A mai nap nehezen indult, én már reggel hatkor ébresztettem Anyát, aki még egy kicsit lustálkodott (hétig) én pedig jó kislány módjára feküdtem mellette, és hagytam őt pihenni. Aztán megkaptam a reggeli tejcsimet, most már biztos, hogy vége a tápszerkorszaknak. Kicsit rohangálás a nappaliban, reggeli, majd sok kis hiszti után délelőtti alvás. Pedig a napi egyszeri szunya bevált, de ma hipernyűgös voltam. Tipp: az egy hete kapott MMR oltás hatása lehet. Aztán a gyors három órás alvást követte az ebéd, majd séta. A nagy szélben, majd levitte Anya fejét, és a babakocsit is alig bírtuk ketten eltolni:) Én segítettem Anyának, mert láttam, hogy egyedül nem boldogul. Mihez is kezdene nélkülem? Hazaérkezvén eszméletlen visítás ismét, mert becipelt Anya. Hiába magyarázta, hogy csak átöltözünk a homokozós ruhámba, és kimegyünk, süket fülekre talált. Erre nagyon dühös lett. Kint persze már nyugalom és békesség. Homokoztam, aztán hintáztunk kicsit, Anya még éneket is, és elaludtam a hintában. De mivel ott nem lehet, ezért ettünk egy kis körtét és aludtam is egy keveset. Este Anya megy fitneszelni, Apa ismét meccset néz (mostanság sok meccs van, mert fináléban vannak, vagy mi).