Vagy mégsem?

ahogy leírtuk a vírus dolgot, nem vagyok lázas, és úgy tűnik, semmi bajom. Nem baj, nem azért mondom. Tegnap már voltam vásárolni is, a Túró Rudi soron pedig hisztit csaptam. Fel kellett bontani. Aztán a Nesquik szeletet is fel kellett bontani. Már nem lehet csak úgy büntetlenül bevinni arra engem.

Esti fürdésnél: mutatok a tusfürdőmre és elkezdem simogatni a mellkasomat és a hasamat, ahogy Apa szokta mosni. A bilizésnél az első sikerélmény óta semmi, de nem baj, hisz tudjuk, nem volt tudatos az sem.

Ma megyünk a XI. kerületbe bölcsibe iratkozni. Igaz, már csak várólistára kerülhetünk. Ugyan a budakalásziba mehetek, mert már oda feliratkoztunk, de Anya, ha elmegy dolgozni, nem érne haza értem fél 5-re, így célszerű lenne a munkahelyéhez közelibe járnom. Mondjuk, az esély nem sok arra, akkor majd valahogy megoldjuk az itteni bölcsit. Bár, januárig ráér. Van ugyan egy szabad hely Gazdagréten, az annyira nincs közel Anya munkahelyéhez, de autóval megoldható, nem beszélve arról, hogy este 6-ig vannak. Majd meglátjuk, melyik lesz.

Újabban sírok, ha vágják a körmömet.

Le akarunk(?) (én ugyan nem) állni a tápszerrel, a tej egyelőre nem annyira ízlik, tegnap is kihánytam már az első kortyot, úgyhogy mostantól majd egyre hígabbat kapok, a végére már szinte csak vizet, vagy megszokom a tejet. Talán az utóbbi barátságosabb lenne.

Pofozom Anyát, már egymilliószor elmondta, hogy nem szabad, már a kezemre is csapott, de nem használ. Tegnap akkorát kapott tőlem, hogy a füle is csengett. Mit tegyünk, hogy leálljak vele? Van valakinek okos ötlete?