Ismét vírus

Ismét lázas vagyok. Éjszaka nagyon gyorsan kapkodtam a levegőt is, és tűzforró voltam, a Nurofen segített valamicskét. Holnapig ha marad az állapot, megyünk a dokihoz. Anya egyébként gyanítja, hogy ismét az a vírus garázdálkodik, amelyik két hete is a bűnös volt. A mai napom eddig hol nyafi, hol gyengélkedem, és csak fekszem az ágyon. Enni sem nagyon akarok.
Bezzeg a csoki! Az tegnap is csúszott. Először a Schokobons-ot szúrtam ki, meg is ettem belőle hármat. Este pedig Anya lebukott az epres Milkával. A néhány perccel előtte apró darabokra szétcincált papírzsepi egy darabja egyből kihullott a kezemből, mikor a csokiért nyúltam. Előtte nem adtam, meg sem mutattam Apának, mit szorongatok annyira, hogy már elfehéredtek az ujjbegyeim.
Este a szokásos bilizés, fürdés, hajmosás és fogmosás után játszottam, annyira bejött ez a bilidolog, hogy a sütifaló bödönre is ráültem, ahogy a bilire szoktam.
Legújabb huncutság: kihúzogatom a fiókokat, kirámolom a tartalmukat. Nem kerülheti el sorsát a ruhatáram, Anya naponta többször kényszerül ruhát hajtogatni, és hasonló sorsra jutnak Anya bugyijai is. Azokat plusz a nyakamba is akasztom, és néha a melltartóját is. Biztonsági zár kerül majd a fiókokra is.
Tegnap este pedig, ahogy Apa feküdt az ágyon és tévézett. Odamásztam, rátenyereltem a mellkasára és elkezdtem csipkedni a mellbimbóját. Olyan gyors vagyok, akár a kígyó, amikor odakap valamihez. Aztán Apa eltakarta az egyik kezével, én persze ellöktem a kezét, mire ő a másikkal takarta el. Azt is ellöktem, és ez így ment, aztán egyszer csak jól átvertem őt. Hirtelen a másik mellbimbóját csíptem meg. Nem kicsit nevettek Anyával.
Nem akarok beteg lenni, kérek gyógypuszikat. Húsvétra készülünk le a mamáékhoz, addigra helyre kell jöjjek.