Gyerekszáj Míra módjára

Egyik reggel ülünk a konyhában, ő még fáradt, és nagyon édes volt, ahogy ébredezett. Én elkezdtem nevetni, mire ő:
- Anya, ne nevess!
Mivel én még mindig nevettem, mondja Míra:
- Anya, megint ne nevess!!

A szomszéd volt épp nálunk, Míra pedig próbált kijutni a teraszra, az ajtót nyitogatta. Mondtam neki, hogy ne menjen ki. Erre ő odajön, rám mutat a mutatóujjával, és mondja:
- Nem szólsz többet!
Majd visszaindult az ajtóhoz, én pedig megkérdeztem tőle, hogy mit mondott. Nem akartam hinni a fülemnek. Visszajön, újra rám mutat, és mondja:
- Nem szólsz többet, irgumburgum!

Anyósom a jó idő eljöttével magyarázta neki, hogy már nem kell a télikabát. Ugyanis nagyon ragaszkodott hozzá. Mindezt Míra így rakta össze:
„Jön a tavasz, elviszi a kabátomat, kicsit játszik vele, aztán visszahozza.”

Kedvenc mondása a sírások (hisztik) után: Megnyugodtam.

Egyik reggel anyósom készítette a kávéját, amit mindig a leányzó kever meg. De pont indultunk a bölcsibe, felmentünk öltözni, és mondtuk neki, hogy majd ha felöltözött, megkeverheti. Lejöttünk, anyósom már túl volt a kávén, de mondta neki, hogy hagyott egy kicsit a csésze alján. Erre ő:
- Nem gondoltam volna, mama.
És végül egy hétvégi ráadás: próbálkozunk a bilizéssel (kétszer már sikerült belepisilni). Nem volt rajta pelenka, és bepisilt. Odajön, szól, hogy bepisilt. Leveszem róla a nadrágot, ő pedig tolja le a bugyiját. ekkor vette észre, hogy kaki is van. Mivel nagyon nem bírja a szagát, és rendszeresen öklendezik, ha megérzi, most sem volt másképp. A pisitócsa mellé kipottyantotta a kakit a bugyiból, majd végül mellé is hányt. Takarítottam…

Beiratkoztunk az óvodába is, januártól mehet, ha addig szobatiszta lesz.
Húsvétra pedig anyuék meglepték egy nyuszival. Ő most az új kedvenc.
Teszünk fel képeket is, mert az utolsó kép óta nagyon sokat változtam már.