A bölcsivel nagyon jól haladok. Már az elején sem volt gond, mikor Anya eltűnt tíz percre, és akkor sem sírtam, mikor elköszönt és otthagyott. Erzsi nénit nagyon szeretem, ő foglalkozik most többet velem, de a Kati nénit is nagyon bírom. A gondok a héten kezdődtek, mikor reggelizni kellett. Nem akartam, és hánytam is, mikor a vajas zsemlét a számhoz rakták. Az első ebédem ma volt Anyával, azt sem akartam megenni. Éhesen jöttem haza, csak almát ettem, amit Anya bevitt nekem vésztartaléknak. Ma el is aludtam hazafelé a babakocsiban. Mivel a fél tizes esti lefekvésem maradt, és eléggé el is fáradok napközben, a reggeli hét órai felkelés nem megy. Már a telefonébresztőre sem ébredek fel. Mi lesz jövő héten, mikor Anya is dolgozni megy és hatkor fogunk kelni? Úgyhogy ma már nyolckor le kell feküdnöm. Igen, Anya kedden kezd a munkahelyén, és már Apa is dolgozik. Lehet, hogy ő sokat lesz Ausztriában. Akkor lesz Anyának igazán nehéz, mert szombatonként suliba fog járni, hétfőnként pedig még angolra is, plusz a meló, plusz én.
Új szavak: CIPŐ, PAPI (papír), TO (toll), illetve a Csip-csip csókát, Gyí paci, paripát, Sütünk, sütünk pogácsát, Kis Bencét mondom is a magam módján, általában a szavak elejét, jól kivehetően. Egyszóval a memóriám tökéletesen működik.
A bölcsiben már felültem a WC-re is.
Jól vagyok.
2008. szeptember 10., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)