Hétvégén Anya szülinapját ünnepeltük. Csepelről jött a család, és a szomszédék is voltak, valamint Zoli, Apa unokatesója is jött az új barátnőjével. Anya rengeteg virágot kapott, kristályt és borokat. Mivel Nonci nagynénémnek is nemrég volt szülinapja, Anya sütött neki (is) tortát. Apa bográcsban főzött kint, a mama pedig bent intézte a dolgokat. Nagyon jól viselkedtem, élveztem Lili és Dalma társaságát. Ők még a fürdésnél is ott voltak, és öntöttek le vízzel.
Vasárnap hosszú séta volt napirenden, mekiztünk is, délután pedig felszerelték a hintámat, és már hintáztam is. Míg jó idő van. Azt mondják, szerdától megint lehűl. Ma pedig Anyával megyek a fitneszbe, Apa oda jön értem, és vele megyek haza. Másképp nem tudjuk megoldani, mert a héten autó nélkül vagyunk.
Imádom a kakaót, tejeskávét. Meg tudom mutatni a szemem, orrom, szám, fülem, hajam, okos fejem, kezem, lábam és a mellemet is. Ez utóbbit Apa kapcsán sikerült megjegyeznem, akinek mindig a mellbimbóját csipkedem előszeretettel. Az esti tápszeradagomat már nem igénylem annyiram megpróbáljuk elhagyni. Reggel még azért kell. És minden reggel, ha papa itthon van és tévézik a nappaliban, odamegyek hozzá és lehajtom a fejem, oda kérek kapok mindig puszit tőle. De ezt csak nála csinálom. Anyának a szájára szoktam adni. Másnak nem szabad oda.
Nagyjából ennyi történt, majd nem maradunk le ennyire legközelebb.

Húsvét

Viki és mama féle tojások, Anya is segített, miután megérkeztünk. Apának direkt csináltak egyet a kedvenc focicsapata nevével, amit aztán jól összetörtem neki.

Hozzánk szánkón jött a nyuszika. Esett ui. a hó, sőt, egyik reggelre fehér volt minden. Aznap el is olvadt ugyan, de olyan karácsonyi feelingje volt az egésznek. Amiket kaptam: 3 ruhácskát, abból az egyik Hellokitty-s, a másik nagy, úgyhogy majd kicseréli a mama nekem. A harmadik pont jó, gyönyörű, hímzett fehér. Kaptam még két labdát, egy micimackósat és egy rózsaszínt, egy locsolókannát, babát, mondókás könyvet, hintát (marad mamiéknál), pólót, fa játékot(építőkockásat) és rengeteg csokinyuszit.
Tegnap érkeztünk haza, Anya gyorsan beugrott még a bölcsibe és a munkahelyére, aztán itthon kipakoltunk, takarítottunk, mostunk, Apa elment fodrászhoz, este pedig Anya ment el Kangoozni.
Mamáéknál ismét szuper jól éreztem magam, dédi meglepett egy csomó finomsággal, kaptam fincsi Nesquik gabonapelyhet, Danette pudingot, banánt, kakaót és kipróbáltuk a macikávét is, ami nagyon ízlett. Köhögésem nem nagyon csillapodott, nem tudom, mit nézett a doktor néni. Sajnos, sétálni sokat nem tudtunk a hideg miatt, de azért voltam néha az új babakocsimban a levegőn. El is aludtam általában, úgy tűnik, ez a babakocsi erre a célra tökéletesen megfelel. Enni nem nagyon akartam rendes kaját, volt egy nap, hogy nem voltam hajlandó, csak a csokit megenni. Estére azért megéheztem, és nagyon sok leveskét megettem. Nagyon „nyanyás” voltam megint, ha Anya kiment, egyből sírtam utána, sokáig nem maradtam meg anélkül, hogy meg ne nézzem Anyát, megvan-e még. Egyik este elmentek Apával, mamira bíztak, és Anya mondta neki, hogy próbáljon meg valahogy elaltatni, mert tuti sírni fogok. Hát, kb. fél órát bírtak velem, aztán telefon Anyának, hogy jöjjön haza. Nagy megkönnyebbülés részemről, mikor megláttam őt, lefeküdtünk aludni, és én csak simogattam és puszilgattam őt, mielőtt elaludtam. Aztán persze ő ismét lelépett, de akkor már nagyon mélyen aludtam, és a mama vigyázott rám.
Reginával ismét sokat bohóckodtam, ő még egy párnán is húzott engem fel-alá. Nagyon élveztem. Viki is otthon volt végig, még szabit is kivett keddre. Mindenkinek adtam puszit is, sokat.
Amit tanultam: a színes könyvemben meg tudom mutatni a fekete színt, ha kérik, és mondom is: TETE(fekete). Sőt, ha egy bizonyos színnél nem azt mondják, amilyen, akkor addig bökdösöm, míg meg nem hallom a helyes választ.
Értek kisebb-nagyobb balesetek is. Mindegyikben nagy szerepet játszott az ajtó, mert mindig oda sikerült bevernem a fejem. Hol Anya lábában, hol a küszöbben botlottam meg. Egyik esésemkor nagy lila-kék folt keletkezett a homlokomon, és nagyon nagy pukli is nőtt hirtelen, olyan volt, mintha egy vastag ér kidudorodott volna, Anya nagyon megijedt. Leszorítottuk kanállal, és bekentük jégzselével, így visszament. Egyszer pedig véletlenül a forró sütő ajtajának támaszkodtam a tenyeremmel.
Egyik nap pedig a mama volt megint rosszul, ismét szédült. Aznap Anya és Viki főztek.
Volt sok finom sütike és finom mama-féle csokitorta is, mert Anya kedden volt 30 éves. Felköszöntöttük, megünnepeltük. Kapott Apától és tőlem nyakláncot, mamáéktól karkötőt.
Locsolóm is volt, Zolika a szemközti szomszéd fiú, apukájával jött, és szegényke a szemébe fújta a kölnit. Nagyon sírt. Adtam neki puszit.
Annak ellenére, hogy ott Anyáék közt aludtam minden éjszaka, a tegnapi éjszakát sikeresen átvészeltem a kiságyban (látszik, hogy vége az ünnepeknek).

Gyors

Először is köszönjük a tanácsokat a pofozkodást illetően, próbálunk helyesen cselekedni, és a hófordulós megemlékezéseket egyaránt, nagyon kedvesek vagytok.

Nem leszek hosszú, mert már késő van. Ma nagyjából annyi történt, hogy voltunk Györgyinél kicsit, reggel köhögtem, Anya felugrott velem az orvosi rendelőbe, nehogy valami baj legyen az ünnepek alatt, ui. elutazunk mamáékhoz, nem kell a meglepetés. Doktor bácsi szabin van, még jó, hogy autóval voltunk, jöhettünk haza, mert a doktor néni meg délutános. Úgyhogy délután vissza, és nincs semmi bajom. A doktor néni nagyon aranyos és kedves volt, nem is sírtam, amikor megvizsgált. Azért a biztonság kedvéért kaptunk köhögéscsillapítót.

Anya elcsencselte a babakocsimat, mózeskosarastul és hordozóstul, helyette kaptam egy pillekönnyű esernyőre csukhatót, úgyhogy Brendonoztam délután. Azért annak is van ára rendesen. Este Apa és Zoli becsomagolták a régit, és holnap megy futárral Debrecenbe, az új tulajdonosához, aki kisfiú lesz. Anya edzeni volt, Apával volt a fürcsi és a hami is. Apa ügyes.

Holnap nagyjából vasalás, táskába és az autóba bepakolás vár Anyára itthon. Délután körmöshöz megy, én és Apa ott megvárjuk, és onnan indulunk mamáékhoz.

Szerdán vagyunk újra, ezért én itt és most kívánok mindenkinek kellemes húsvétot és tojjon a nyuszika sok-sok ajándékot nektek!!

Vagy mégsem?

ahogy leírtuk a vírus dolgot, nem vagyok lázas, és úgy tűnik, semmi bajom. Nem baj, nem azért mondom. Tegnap már voltam vásárolni is, a Túró Rudi soron pedig hisztit csaptam. Fel kellett bontani. Aztán a Nesquik szeletet is fel kellett bontani. Már nem lehet csak úgy büntetlenül bevinni arra engem.

Esti fürdésnél: mutatok a tusfürdőmre és elkezdem simogatni a mellkasomat és a hasamat, ahogy Apa szokta mosni. A bilizésnél az első sikerélmény óta semmi, de nem baj, hisz tudjuk, nem volt tudatos az sem.

Ma megyünk a XI. kerületbe bölcsibe iratkozni. Igaz, már csak várólistára kerülhetünk. Ugyan a budakalásziba mehetek, mert már oda feliratkoztunk, de Anya, ha elmegy dolgozni, nem érne haza értem fél 5-re, így célszerű lenne a munkahelyéhez közelibe járnom. Mondjuk, az esély nem sok arra, akkor majd valahogy megoldjuk az itteni bölcsit. Bár, januárig ráér. Van ugyan egy szabad hely Gazdagréten, az annyira nincs közel Anya munkahelyéhez, de autóval megoldható, nem beszélve arról, hogy este 6-ig vannak. Majd meglátjuk, melyik lesz.

Újabban sírok, ha vágják a körmömet.

Le akarunk(?) (én ugyan nem) állni a tápszerrel, a tej egyelőre nem annyira ízlik, tegnap is kihánytam már az első kortyot, úgyhogy mostantól majd egyre hígabbat kapok, a végére már szinte csak vizet, vagy megszokom a tejet. Talán az utóbbi barátságosabb lenne.

Pofozom Anyát, már egymilliószor elmondta, hogy nem szabad, már a kezemre is csapott, de nem használ. Tegnap akkorát kapott tőlem, hogy a füle is csengett. Mit tegyünk, hogy leálljak vele? Van valakinek okos ötlete?

Ismét vírus

Ismét lázas vagyok. Éjszaka nagyon gyorsan kapkodtam a levegőt is, és tűzforró voltam, a Nurofen segített valamicskét. Holnapig ha marad az állapot, megyünk a dokihoz. Anya egyébként gyanítja, hogy ismét az a vírus garázdálkodik, amelyik két hete is a bűnös volt. A mai napom eddig hol nyafi, hol gyengélkedem, és csak fekszem az ágyon. Enni sem nagyon akarok.
Bezzeg a csoki! Az tegnap is csúszott. Először a Schokobons-ot szúrtam ki, meg is ettem belőle hármat. Este pedig Anya lebukott az epres Milkával. A néhány perccel előtte apró darabokra szétcincált papírzsepi egy darabja egyből kihullott a kezemből, mikor a csokiért nyúltam. Előtte nem adtam, meg sem mutattam Apának, mit szorongatok annyira, hogy már elfehéredtek az ujjbegyeim.
Este a szokásos bilizés, fürdés, hajmosás és fogmosás után játszottam, annyira bejött ez a bilidolog, hogy a sütifaló bödönre is ráültem, ahogy a bilire szoktam.
Legújabb huncutság: kihúzogatom a fiókokat, kirámolom a tartalmukat. Nem kerülheti el sorsát a ruhatáram, Anya naponta többször kényszerül ruhát hajtogatni, és hasonló sorsra jutnak Anya bugyijai is. Azokat plusz a nyakamba is akasztom, és néha a melltartóját is. Biztonsági zár kerül majd a fiókokra is.
Tegnap este pedig, ahogy Apa feküdt az ágyon és tévézett. Odamásztam, rátenyereltem a mellkasára és elkezdtem csipkedni a mellbimbóját. Olyan gyors vagyok, akár a kígyó, amikor odakap valamihez. Aztán Apa eltakarta az egyik kezével, én persze ellöktem a kezét, mire ő a másikkal takarta el. Azt is ellöktem, és ez így ment, aztán egyszer csak jól átvertem őt. Hirtelen a másik mellbimbóját csíptem meg. Nem kicsit nevettek Anyával.
Nem akarok beteg lenni, kérek gyógypuszikat. Húsvétra készülünk le a mamáékhoz, addigra helyre kell jöjjek.

Csak egy kép erejéig

Csavargós

Csavargós napjaim voltak. Tegnap a papával elmentem az autó papírjait leadni, Anya addig beugrott a H&M-be, mert sajnos a cipő, amit a ruhácskához kaptam, nagy rám, és nem is jó kialakítású. Így le lett cserélve egy másikra, de az is nagyon szép és kényelmes, nem beszélve arról, hogy pont jó rám most. Egészen addig aludtam az autóban, míg haza nem értünk. Itthon aztán játszottam és vacsorát főztünk.
Nagyon úgy tűnik, elkezdődött a hisztikorszak. Mindenért képes vagyok hisztizni. Anya aztán rájött, hogy miközben én hisztizem, ő bohóckodik nekem, erre persze nevetnem kell. De egyből kapcsolok, mire is megy ki a játék, és gyors jókedv után ismét hisztire váltok. Így tudok én sírás közben nevetni is.
Arra is rájöttem, hogy puszival elég sok mindent el lehet érni. Ha pl. megyünk valahová, én puszival jutalmazom. Aztán ha a délutáni alvás helyett játszani szeretnék, gyors puszi Anyának, és már kotrok is le az ágyról. Sőt, Anya ütögetése után puszi jár, és így már nem annyira mérges.
Este már felébredek, ha a kiságyba akarnak tenni, és üvöltök. Már nem tetszik (megint), hogy ott kell aludnom. Akkor szokhattam ismét Anyáék közé, mikor beteg voltam, mert Apának megesett a szíve rajtam, és ő megengedte, hogy ott aludjak mellette. Most pedig Anya issza a levét. És Apa is, mert hozzá bújok, és így neki nincs helye éjszaka.
Ma a mamával és Anyával voltam kiállításon, mert már meg kell rendelni a karácsonyi dolgokat. A kiállítás nagyon gyönyörű volt, csak a világ pénze nem lenne elég oda sem. Azért néhány dolgot rendeltek, mert most még a harmada lejön az árból. Onnan fogja a nyuszi is hozni az ajándékomat, csak állítólag később kapom meg. Nem baj. Ami viszont nagyon tetszett, egy hatalmas lufi volt, olyan halloween-i tök alakú, és a teteje mindig felemelkedett, és kibújt belőle egy másik tök. Hazafelé a HÉV-en beájultam, még mikor leszálltunk, akkor is aludtam. Ja, Nonci is volt velünk. És babakocsi nélkül mentünk, de cipelni kellett a fenekemet, mert nem bírtam végig.
Kaptam új cipőt is (egy másikat) csak még egy picit nagy rám.
És áttört a 11. fogam is, alul a jobb 2-es.

Gyorsan tanulok

Tegnap ugyanis sikerült a bilibe pisilnem. Anya és Apa rettentő boldog volt. Fürdés előtt Anya ráültetett, és elkezdte engedni a kádba a vizet. Mikor felemelt, hogy a kádba tegyen, ott volt a pisi. Kiabálás Apának, közösen megtapsoltunk engem, majd közösen beleöntöttük a WC-be a bili tartalmát.

Ma délelőtt voltunk tücsökzenén. Ismét a tanár néninél kezdtem, de most már magamtól az ölébe ültem, nem is kértem. Aztán kipécéztem magamnak az egyik anyukát, és aztán az ő ölében ültem. Anyánál visítottam, mikor elhozott. Gyorsan felpattantam az öléből, és vissza az anyukához. Az ő kislánya is szaladgál, mint én, de ahogy meglátott engem az anyukájánál, már futott is hozzá. Féltékeny lett, ami érthető. Aztán utána ketten ültünk ott.

Utána elmentünk pelenkát venni, hazafelé felvettük Györgyit, aki befestette Anya haját.

Amúgy ma esik az eső egész nap.

Fodrászkodás

Tegnap délelőtt elmentünk Anya barátnőjéhez a fodrászüzletbe, és ő levágta a hajam. Rövidre. Közben Anya gyorsba megcsináltatta az egyik körmét is. Hazafelé vettünk hajfestéket, felvettük a papát Békáson, mert az autója szervizben van. Ahhoz képest, hogy kb. negyed órát sikerült aludnom az autóban, igazán nem panaszkodhatom, a fodrászatban csak úgy pörögtem. Egy bácsival is haverkodtam, ő meg olyan rendes volt, hogy még a slusszkulcsát is odaadta nekem. A hajvágást egy zokszó nélkül viseltem, Anya ölében ülve. Így lettünk mindketten hajasak.



Délután is nehezen ment az elalvás. Mivel Apa gyalogosan ment dolgozni, és nem ért haza 6-ig, Anyának meg mennie kellett edzeni, 20 percre a papára lettem bízva. Este fürdés, hajmosás, fogmosás, tápszer, majd egy óra játék, szaladgálás a nappaliban. Alvás Anyáék közt.



Mára azt terveztük, hogy megfőzzük a vacsorát előre, aztán elmegyünk az Outletbe Budaörsre Anyának fitnesznadrágot venni, mert tönkrevágta az egyiket. Aztán vissza kell menjünk a cipőt kicserélni, mert nagy rám.


Új frizura és macigyűjtemény:

Szombat és vasárnap

Szombat: délelőtt voltunk Ikeázni és plázázni, ott kaptam ugye, a rucit. Délután itthon, este nőnapi köszöntő Jancsi bácsi személyében, majd Anyáék elmentek. Mamával aludtam, Molli is belógott a szobába, ahol is megcsócsálta a játékaimat. És még morgott is, mikor Anya kizavarta. Kis dög. De azért szeretem.

Ma délelőtt Anyával Cora, majd ők elmentek szavazni. Délután Szentendrére mentünk, Anya megkívánta a Szamos cukrászdás mandulatortát. Javasoljuk mindenkinek, isteni, de nagyon tömény, mi egynél többet nem bírunk belőle megenni. Aztán még egy séta a Duna parton.

Sajnos, ma meghalt Ilonka néni. Nagyon szomorúak vagyunk.

És már egyre több időt töltök a sütifaló bödönömmel, a kört becserkészni már nagyon tudom. A csillag és a háromszög is már egyre jobban megy, a kockát is tanulgattam, de az lett Molli egyik áldozata, így az a szemétben végezte. A szív még abszolút nem megy, de az nagyon nehéz, így Anya mondta, hogy nem baj. Majd idővel.

De ma nagyon ügyes voltam, mert bementem a fürdőszobába, ráültem a bilire, és kakiltam egyet. Csakhogy mindezt még felöltözve, így a pelenkában kötött ki a végtermék. De a szándék megvolt.

Nőnap

Boldog nőnapot kívánok minden nőcinek, lánynak!

A fenti képen látható rucit és kiegészítőit Apától kaptam, alatta a rózsaszín orchideát papától. A legalsó képen a nagy orchideát pedig Anya kapta.

Kutyák és bili

Már nagyon sok mindent megértek, mondhatni, már mindent, amit Anya mond nekem. Például már meg is tanultam, hogy fogadjak szót Anyának. Tegnap épp aludni készültünk, feküdtünk egymás mellett az ágyon, mikor én egyszer csak felültem. Anya mondja: „Gyere, kicsim, feküdj vissza ide!”, mire én visszafeküdtem.

Délelőtt pedig vizuálisan kifejeztem, hogy én sétálni akarok menni. Kihúztam a fiókot, kipakoltam belőle a cipőmet, sapkámat, sálat, mi több, ez utóbbit a nyakamba is tekertem, és megszólaltam, hogy: TÁ-TÁ. Na? Jól megérdemelt jutalmam sem maradt el, és elmentünk sétálni. Voltunk vásárolni, vettünk virágtálat az egyik növénynek, virslikét a mai reggelihez és kaptam bilikét is. Fel is avattam, egyelőre csak ráülés szintjén (ld. kép).

Apa hazajött estefelé, Anya ismét elment sportolni (nagyon belejött), Apával meccset néztem itthon. És etettem a kutyákat is. Mamának van két szobacirkálója, Fanni és Molli, anya és lánya. Puffasztott kukoricapelyhet ettem éppen, mikor a két kutya odajött hozzám ennivalóért kuncsorogni. Adtam is nekik. Fanni, az idősebb, ő nagyon óvatosan vette el tőlem, nehogy véletlenül is fájjon, mert ugye, nem engedtem el a pelyhet, és így ők kénytelenek voltak a kilógó végét leharapni. Molli, na ő már bátrabb volt. De ő sem harapott meg. Ha elfogyott, kértem még Anyáéktól. Közben persze magamat sem hagytam ki a szórásból. Egyet nekik, egyet nekem. Mikor Anya szólt, hogy ne csak a Mollinak adjak, hanem Fanninak is, rávágtam, hogy NEM. Mindenesetre nagyon élveztem.

Jobban vagyok

Már a baba is kap puszit fürdés után.

Ma este már kupakot sem kaptam a popsimba. Tegnap éjszaka végig aludtam, egyszer sem keltem fel. Lázam sem volt, és ma sem egész nap. Pakoltam ,ettem virágföldet, Anyával főztünk, és ő este volt ugrálni is.

Tanultam újat, bár ezt nem Anyáék tanították, de hát van fülem: Meghallom azt a szót, hogy fika, és elkezdem szívni az orromat.

Tavasz van

Tavasziasan
Halló, mama!

Betegség

Tegnap délutánra felszökött a lázam 38,5 C-ra, Anya fogta magát és engem, és elmentünk a doktor bácsihoz. Diagnózis: valami vírusbetegség, kezdeti stádiumban van, hogy mi lesz belőle, még nem tudni, de megelőzésnek javasolt napi 3x Nurofen szirup, 2x 5 csepp Cebion (azt amúgy is kapom) és Nasivin, nehogy elzáródjon a fülkürt. Úgyhogy holnapi tücsökzene ugrott. És a mai szomszédolás is. Költözött az utcába egy család, anyukát és fiát már megismertük, apukát egyelőre csak látásból. Bea és Botond áthívtak magukhoz minket, mára ígértük, de így ez is lefújva. Ahogy a levegőzés is, doktor bácsi eltiltott. A Nurofentől általában izzadékonyabbak leszünk, ezért a megfázás elkerülése végett mondta, hogy ne menjek ki, inkább a szobát szellőztessük többször. Három nap múlva, ha nem javulok, ismét látjuk egymást.

Az éjszakám horror volt mind nekem, mint drága szüleimnek. A fél éjszakát sikerült a helyemen tölteni, aztán át Anyáékhoz. Ott utána nem volt alvás. Nyögtem, nyöszörögtem, vergődtem, forgolódtam, nagyokat pukiztam, szétrúgtam mindenkit. Nagyon rosszul éreztem magam. Lázam nagyon magas volt, szívem is majd kiugrott a helyéről. Hajnalban, fél 5-kor felültem, felkeltem, kaptam egy kis teát és Nurofent, és visszaaludtam. Apa is tudott aludni még háromnegyed órát. Reggel 8-ig húztam.

A napom jól indult, jókedélyűen. Csak maradjon is így.

Tegnap agyonpusziltam Anyát, pedig nem is kérte, csak úgy magamtól. Imád engem.

Láz

Hétvégén lázas voltam, ezért Anyáék nem is raktak a kiságyba, de így meg ők nem aludtak, mert forgolódtam, nyögdécseltem. Semmi más bajom nincs, így talán a fogam a hibás. Egy szóval tudnám jellemezni a hétvégémet, de nem teszem (inkább), mert ez a láz is, meg az idő is… Na, mind1. Alig voltam a levegőn, de ha ki is mentünk, a szél miatt nem sokáig tartott.

Azért szombaton jó volt, mert találkoztam Lilikével. Nagyon örültem neki, és Noncinak is, egyből mentem hozzá, és még puszit is adtam neki. Viszont aludni nem nagyon akartam, és ha meghallottam Lili hangját, ki akartam menni a szobából.

Anyát pedig megcsapkodtam az egyik játékommal. Nem örült neki, szólt is, hogy az neki fáj. Tegnap ilyen passzban voltam, és csak nyöszörögtem, hisztiztem ,semmi nem tetszett, estére pedig már le is terheltem a dobhártyákat rendesen. Megtanultam kinyitni Anya mobilját, és most össze-vissza nyomogatok rajta mindent. A múltkor már ott tartottam, hogy rákérdezett a telefon, hogy biztos törli-e az összes névjegyet. Pont időben vette el Anya tőlem.

A héten itthon marad a papa. Kaptam tőle sok Kinder tejszeletet és joghurtot is, de azt csak tegnap kaptam. Szombaton ugyanis hánytam. Ettem egy kis töltött káposztát, és lehet, az nem jött be annyira. Vagy valami bújkál bennem?

By Anya

Nem tudtam tegnap este elaludni. Aztán ilyenkor mit is csinál az ember lánya? Elkezd agyalni. Mindenfélét, mindenről. Hogy mi lett volna, ha, mi lenne, ha és mi lesz. Aztán persze Míráról is. Rájöttem, hogy félek. Hogy mi lesz. Egyik oldalról természetesen szeretném, ha fejlődésében minden a legnagyobb rendben alakulna, szeretném végignézni, ahogy felnő, nagylánnyá, asszonnyá, majd anyává érik. Az első rossz jegyét az iskolában, az első szerelmét, az első gyermekének születését és még sorolhatnám. Másrészről viszont nem akarom, hogy felnőjjön, szeretném mindig ilyennek megtartani, mint most. Mert ha már nagyobb lesz, nem fog bújni, ragaszkodni, nem fogja engedni, hogy megpusziljam, megölelhessem, mert már „ciki” lesz a többiek előtt. El fog távolodni tőlem, és szép lassan kiszakad a szülői kötelékből. Idővel nem hozzám fog fordulni a gondjaival, problémáival, és jönnek az elkerülhetetlen hazugságok is. Mert lehetek én bármennyire megértő és rugalmas anya, nincs az a gyerek, aki nem hazudott soha a szüleinek. Tudom, mert tapasztaltam már nem egy helyen, ahol a szülő 100 %-ig meg van róla győződve, hogy a gyereke mindent elmond neki, mert valóban annyira jó a kapcsolatuk, de ott is vannak kis titkok. Tudom, ez az élet rendje, ennek így kell lennie, de nem akarom. Félek. Ő mindig az én kicsi lányom marad, a természet eme tökéletes műve. Mert nekem ő az. A mindenem. Nagyon szeretem őt (na, nem egyszerűen lettem érzelgős, mióta megszületett).